június 6, 2008, admin | Tőkés László
Tőkés, amikor tényleg megmondja
Alább Tőkés László EMNT-elnök nyilatkozata olvasható a helyhatósági választások első fordulójáról. Csak erős idegzetűeknek!
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Elnöki Hivatal – Nagyvárad
N Y I L A T K O Z A T
a helyhatósági választások tárgyában
„Remélem, a leckét megtanulták azok, akik az RMDSZ-en kívül akarnak boldogulni a politikában” (Markó Béla)
A PÁRT vezetője diadalittasan jelentette ki: „Az RMDSZ győzött a helyhatósági választásokon”. Majd rögtön „leckéztetni” kezdett.
A pártvezér arra is rámutatott, hogy a Románia Európai Unióhoz való csatlakozása utáni első választáson mandátumot nyert önkormányzati képviselők kiemelt feladata településeink „felzárkóztatása” az Unióhoz. Az „egyedüli üdvözítő útról” szóló, pártos leckéztetése azonban messze távolra vezet Európától…
A „lecke” – egyebek mellett – arról szól, hogy a választás szabadsága nem más, mint: „megosztás”, „széthúzás” és „testvérháború”. Az RMDSZ-vezérkar, miközben tüzet okád a Magyar Polgári Pártra, egyetlen szava sincs azokról a kiábrándult magyar választókról, akik – mintegy 10–15%-ban – átszavaztak a román pártokra.
A marosvásárhelyi választás csúfos elvesztését „nemes” önsajnálattal kommentálja az RMDSZ. Bárcsak fele annyi erőfeszítést tett volna Székelyvásárhely megtartásáért, mint Székelyudvarhely magyar kézből való kiragadásáért. A magyar Pártnak azonban nemcsak Szász Jenő székelyföldi, de Bölöni László vásárhelyi jelöltetése sem volt ínyére. Győzött az elvakult pártlogika…
A leckéztetés a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségnek is bőségesen kijár, mely – úgymond – „súlyosan beavatkozott a választásokba”. Az RMDSZ-propaganda készséggel csatlakozik az Orbán Viktor ellenében zajló, magyarhoni lejárató kampányhoz…
A Párt az egészséges magábanézés helyett újbólcsak a másokra mutogatás és a megbélyegzés útját választja. „Szörnyszövetségnek” nevezi a román pártok összefogását – ő maga viszont rest a magyar polgári erőkkel szövetkezni. A föltétlen pártegységet a pártos kizárólagossággal kombinálja. Kitaszítja a Magyar Polgári Pártot, miközben szövetségesre talál a román Nemzeti Liberális Pártban…
A demagóg „leckéztető” az alacsony választási részvételért is másokat hibáztat. A pártvezér szerint „a verseny elbátortalanította az embereket”. Egyik önelégült csatlósa viszont a részvételi arányokat azzal magyarázza, hogy: „az emberek úgy gondolták, hogy voksuk nélkül is nyernek az eddigi elöljárók, akiknek a munkájával elégedettek voltak” (sic!).
Az igazi „leckét” valójában az erdélyi magyarság adta fel mindkét pártnak. Az alacsony magyar részvétel tulajdonképpen nem egyedi jelenség: általános trendnek számít, és egyként szólt a hitelét vesztett román és a magyar politikai osztálynak. Ugyanakkor az a megállapítás is helyénvaló, hogy a masszív székelyföldi távolmaradás legfőképpen a helyi hatalomnak szól, melynek megtestesítője maga az RMDSZ. Másfelől viszont ugyanígy szól az MPP-nek, mely „gyenge alternatívát” kínált az RMDSZ-szel szemben, és nem volt képes „megszólítani” a kiábrándult választókat.
A nagy mértékű abszenteizmus – ezen túlmenően – minden bizonnyal a kommunizmus visszahúzó öröksége is egyben. A választópolgárok egyhangú szavazásra szoktatott derékhada ugyanis még mindig nem bízik abban, hogy cselekvő részvételével képes volna kedvező módon befolyásolni saját sorsának alakulását. A diktatúra időszakában kiölték volt belőle a személyes döntés – a választás – egészséges igényét, ennek egyenes folytatásaképpen pedig az RMDSZ-egypártrendszer ugyanerre nevelte az embereket, és szabad demokratikus választás helyett egypárti szavazásra hajtotta őket.
Mindezeket szem előtt tartva, bizton megállapítható, hogy a választási versenyhelyzet, valamint az alacsony részvétel között nincsen okozati összefüggés. Az RMDSZ több mint fél milliónyi szavazóját egyébként már amúgy is régóta elveszítette…
Az előbbiek összefüggésében tehát a pártvezér által alkalmazott egyoldalú felelősségáthárítás, illetve az MPP és a Fidesz bűnbaknak való kikiáltása nem más, mint tisztességtelen magamentés. Éppen ezért, indokolt volna, hogy az RMDSZ haladék nélkül bocsánatot kérjen mindkét polgári párttól, hasonlóképpen pedig azoktól a magyar választópolgároktól, akik az MPP jelöltjeire adták szavazatukat.
Egészében véve Kovács István kovásznai megyei tanácselnök-jelöltnek van igaza, aki „a demokrácia győzelmének” nevezte a vasárnapi választásokat. Abban is neki van igaza, hogy „A választási alternatívát sikerült megteremteniük, de a félelem falait nem sikerült lebontaniuk”.
Ennek megfelelően az MPP és jelöltjei nem megbélyegzést, hanem őszinte elismerést érdemelnek. „Zsákban futásra” kényszerítve, hatalom nélkül, pénztelenül és eszköztelenül ugyan nem lehettek képesek behozni az indulásból fakadó hátrányukat – mindazonáltal megteremtették a választás szabadságát, ráadásul pedig figyelemre méltó eredményeket is elkönyvelhetnek maguknak. Az első fordulóban ugyanis hat polgármestert és mintegy tíz megyei, továbbá közel félezer helyi tanácsost juttattak tisztségbe. Kezdetnek ez nem is olyan kevés. Számolni kell velük Székelyföldön és Erdélyben.
Tanácsos volna végül, hogy – mindnyájunk közös érdekében – az RMDSZ urai leszálljanak a magas lóról, és a kizárólagos pártegység kényszergetése helyett a befogadó jellegű nemzeti egység szellemében keressék magyar testvéreikkel a megegyezést. Az eddigi konfrontáció helyett együttműködésre törekedjenek.
Az erdélyi magyar rendszerváltozás folyamata immár visszafordíthatatlan. Mindkét oldalról számítanunk kell azokra, akik a nemzet érdekében felül tudnak emelkedni a megosztó pártérdekeken. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is ezen fog munkálkodni. Akik ennek az útjába állnak – az alulról jövő, érlelődő nemzeti közmegegyezés akarata el fogja sodorni őket.
Nagyvárad, 2008. június 6.
Tőkés László
az EMNT elnöke
Hozzászólások
11 megjegyzés » “Tőkés, amikor tényleg megmondja”
Jozan elemzes…Az markovistak ideje hamarosan le fog jarni:))
Szilágy megye köszöni szépen a választás szabadságát és a demokráciát minden MPP-vezérnek…most épp azt keresik mivel tudnák kifejezni hálájukat…
A Nyilatkozó gondolatstruktúrájához két kiegészítő - enyhén passzított - sajtóidézet:
MACHIAVELLISTA POLITIZÁLÁS …
Ami itt(sic!) folyik a politikában, az leginkább a címben foglalt módon jellemezhetõ. Az itáliai, közelebbrõl firenzei szerzõ a 16. század végén írta „A fejedelem“ c. mûvét, amelyben gyakorlati politikai tapasztalatait összegezte a városállam majdani fejedelmeinek figyelmébe ajánlva. Azóta sem ismert a politológiai szakirodalomban hasonló nagyhatású munka. A klasszikus írás a hatalomgyakorlás taktikai elemeit gyûjtötte csokorba. Megelõzve korát, kifejtette nézeteit - mai szavakkal szólva - a tömegkommunikációról, a hatáskeltésrõl, a tanácsadók alkalmazásának lehetséges módszereirõl és egyebekrõl. Machiavellit csak a hatalom megszerzésének illetve megtartásának technikája érdekelte. Nem foglalkozott programkészítéssel, sem a politika szerepével a társadalomban, s nem készített koncepciót hazája- városa jövõjérõl sem. Nézetébõl ma is elfogadható elem, hogy helyesen ragadta meg a politika központi kategóriáját, a hatalom kérdését, de annak lényegi vonatkozásai helyett csupán felszíni problémáival, a tömegek, az emberek megnyerésének eszközeivel, a cselszövéssel, a tekintély megszerzésének és megõrzésének problémájával, s - nem utolsósorban - az erõszak alkalmazásának lehetõségeivel foglalkozott. Érthetõ, hogy javaslatai, s neve összefonódott a politika, a politizálás negatív elemeivel.A machiavellizmus ezért napjainkban pejoratív kicsengésû, olyan elvtelen, sõt könyörtelen politizálást jelent, amely nem számol a társadalom, az emberek igazi érdekeivel, csak a hatalom, s a segítségével elérhetõ gazdagság és befolyásszerzés foglalkoztatja. Kiindulópontja az emberek gyengesége, befolyásolhatósága, ami lehetõvé teszi manipulálásukat.
A másik rá jellemző idézet:
Féktelen fenegyerekekben, gátlástalan kalandorokban sosem lesz hiány sem a politikában, sem a kisemberek mindennapi világában, pláne Romániában. Közös bennük, hogy a demagógia terén mindig napra készen állnak rendkívül magabiztosan megnyilvánulni bármiről és bárkiről, a „Fogjuk meg és vigyétek!” elvet vallják legfontosabb fegyverüknek, számukra létkérdés, hogy az állandó ügyeskedési vetélkedőben egy lapáttal többet tegyenek rá, mint mindenkori ellenfeleik, különben „frájereknek”, elbambult rászedetteknek érzik magukat, ami szemükben maga az elviselhetetlen megaláztatás. Ha pedig valaki útjukba merészel állni, azt halálos ellenségüknek kiáltják ki. És van mivel, mert bőségesen rendelkeznek a hangoskodáshoz, a figyelem középpontjában való maradáshoz szolgáló orgánummal és háttércsapattal. Ami pedig a céljaik elérését szolgáló eszközöket illeti, abban egyáltalán nem finnyásak.
Ha megmondod az igazat, betörik a fejed. Ez a zsákbafutásos hasonlat nagyon jó, Tőkés most is tisztábban lát, mint Markó. Hogy ez negatív? Lehet, de hát a valóság is negatív.
Ebben mi a NEGATÍV? Ez egy nagyon pontos (pertinent, a román írók és olvasók kedvéért) elemzése az erdélyi magyar politikai helyzetnek. Az más tészta, hogy neked, kedves szerk., nem tetszik a nyilatkozat szerzője.
Tőkés úr a szálkát látja, de a gerendát nem találja, mert az nagyon nagy ám, és elvakítja. Ő hány éve regnál a nyakunkon és a hívei nyakán, s mivel nincs elég nagy hatalma, egyfolytában támad. Az a legjobb védekezés, hívei így egyfolytában bólogathatnak neki. Ahhoz is, hogy folyton külső segítségekhez folyamodik, lásd Orbán vagy Basescu, csak az önmaga erejére és hitelére nem támaszkodik, kompromisszumokra és szövetségekre képtelen. Márpedig a mai európai világban, aki ezt nem tanulta meg, és csak a tekintélyelvet követi, az ne politizáljon, mert diktatúra lesz belőle. Jaj, kimondani is rossz!
Tőkés jobban tenné ha választott hivatásával foglalkozna, s nem a szart keverné. Ma már vagy MPP-és valaki, vagy RMDSZ-es s harapdáljuk egymás torkát. Kellett a francnak a választás szabadsága.
Hat foleg az “eszkoztelenul” kifejezes tetszett a Tokes Laszlo irasabol.Furcsalom egyes-eddig mindig altalam kiemelt- elemzok ertetlenseget mikor a MPP a BATORSAG szot hasznalta a kampanya soran. Hat akit nem engedtek szohoz jutni (peldaul a helyi TV-ben)-es megis odaallt,hogy “megmerettessen” ( 8o nap utan mar)!!-hat annak kellett a batorsag.
Idézet a Nyilatkozatból:
“Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is ezen fog munkálkodni. Akik ennek az útjába állnak – az alulról jövő, érlelődő nemzeti közmegegyezés akarata el fogja sodorni őket.” TL
az elvakult örök protestaló MPP-s robotszidalmazóknak és prédikátorimamalmosoknak emlékeztetőűl:
Idézet az Internacionáléból a gyengébbek kedvéért:
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!
Pusztuljon ez a rablóbanda,
a rabságból elég nekünk.
A lángot szítsuk, rajta, rajta!
A vas meleg, hát ráverünk.
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
Így született meg a H.Otto deklarálta „Kéhrem szépen, én megfogadtam, hogy addig nem táncolok, amíg minden bahrátom nem lesz szabad. Ehrdély már szabad,..” és a leninista ehrdélyi haladó értelmiség restaurációs szörnyszövetsége. A T.családi klán-párt és 19 éven át senkitől nem firtatott pénzelőinek egyetlen “politikai programja” a pofázás. “..legalább van aki pofázik értünk..” - mondta egy illusztris nyugaton élő erdélyi arisztokrata. Legjobb kivánságom az új jobbágyságba vágyóknak. A “hűséges” falvak és városok máris behódoltak egy köményes és zöldhagyma mellett.És megkapják az “odamondás” román és EU- parlamenti kisebbségi autonómia törvényeit.
Megértem Tőkés idegességét, mert valóban sokkal többre számítottak.
Lassan elkopik a Tőkés-lemez is és akkor, ha megy Markó, akkor bíztosan vége lesz a markovista-tőkésista időszaknak, mert akkor Tőkés is eltűnik a politikai porondról. A református híveknek is jobb lenne, ha ismét az emberbaráti szeretetről prédikálna, de csak a templomban és nem mérgezné tovább az erdélyi politikai közéletet. Lassan nekünk is elegüng lesz a szélsőséges politikusokból és ez inkább Tőkésre vonatkozik mint Markóra. A Tőkés és … fényképekkel kampányolók férevezették a választókat és le kell vonják azt a következtetést, hogy az EU-s választásokkor leadott szavazatokat Tőkés Lászlő- forradalmár kapta, őt küldték Brüsszelbe, de a helyi közösségekben nem lehet Tőkés fényképpel a kézben várost-megyét vezetni, mert csak a szentképeknek van ilyen erejük. Az értelmes választóknak nem lehett eladni a Tőkés-Orbán-Szász Jenő fényképeket lobogtató gyenge jelölteket. Ez érvényes az RMDSZ-re is, mert csak ott buktak nagyot, ahol az elmúlt években gyengén teljesítettek az RMDSZ-es polgármesterek (pl. Gyergyószentmilós).
A mostani választások előtt nem jutottak egyezségre a pártok, mert az MPP követeléseinek nem volt alapja. Nem kérheti senki pl. a tanácsosi helyek felét, ha nincs meg a megfelelő támogatottsága. Ezért nem is hangoztatta senki a sikertelen egyezkedések okát, hanem megvárták a választások eredményét, mert ost már van mire alapoznia a parlamenti választásokon a pártok közötti paritást.
Most már csak az a kérdés, hogy ezt el tudja-e fogadni az MPP és felfogja-e azt, hogy a képviselői az RMDSZ színekben kellene induljanak, mert a koaliciós 8%-os bejutási küszöbhöz kevesen vagyunk. És vizsgázni fog az RMDSZ felső vezetése is, hogy a magyarság érdekében mennyire lesz befogadó, talán éppen a „csellengőkkel”szemben.
Szomorú, hogy a szerkesztő ennyire igyekszik befolyásolni a véleményeket. Tipikus magyar széthúzás. Ezért tartunk ahol vagyunk. Most vagyok először ezen az oldalon, de nem tudom… Tőkés szavaiban nagyon sok igazság rejtőzik, és bár mennyire fájhat mindkét oldalnak, ez a valóság. Az ember fájdalmában képes túlzásokba esni, de ha csak a 60%-a igaz, már akkor is szomorú.