november 22, 2007, admin | Tőkés László - EMI
Bayer Zsolt-szöveggel spammel az EMI
A magyarországi publicista-titán legújabb sziporkáját az egész erdélyi médiának szétküldték az Erdélyi Magyar Ifjak. Maga a szöveg no comment, az EMI gesztusa negatív kampány.
Bayer Zsolt:
MORALISTÁK ÉS FARIZEUSOK (1.)
Néhány szó otthon, Erdélyben, és itthon, Magyarországon élő barátaimhoz
Mottó: ” A Nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket.
Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valakik
másféle könyveket írnak, más műveltséget nyújtanak és más történelmet
gondolnak ki nekik. A nemzet aztán lassan nem érti jelenét és elfelejti
múltját…..” (Milan Kundera)
…Hát akkor, emlékezzünk!
Emlékezzünk 1989-re. Tizennyolc esztendő telt el azóta. Tizennyolc keserves esztendő. Éppen annyi, amennyi idő alatt a gyermek átesik, átzuhan eső illúzió vesztésein, kamasz lesz, világgyűlölő, és majdnem felnőtt, és először cinikus. S aki pedig nem képes tizennyolc esztendőre visszaemlékezni, attól meg kéne vonni a választójogot. Mennyivel jobb, értelmesebb, tartalmasabb lenne a világ, mennyire kétségbeesnének mind a farizeusok, mennyivel előrébb tartanánk mi, magyarok is.
Hát akkor, emlékezzünk…
1989 decemberében volt egy magyar pap. Menyőre száműzték. Még élt Ceausescu, aki élet és halál ura volt. A Menyőre száműzött magyar pap a szabadságát és az életét tette kockára, hogy mi, magyarok mindannyian jobbak lehessünk egy kicsit. Kockára tette életét a magyar pap, hogy mi magyarok egy kicsit emeltebb fővel, kicsit büszkébben léphessünk át az új világba. A menyői pap mindannyiunk helyett hitt abban az új világban. Köszönjük , Tőkés László !
Ugyanekkor, 1989-ben volt egy ügyvéd Marosvásárhelyen.
Giginek becézték, és akkor is rosszult beszélt magyarul. Gigi ügyvéd volt, hivatása lett volna védeni, képviselni a kiszolgáltatottakat a hatalommal szemben. 1989 decemberében nem vállalta Tőkés László jogi képviseletét. Ami nem csoda, hiszen Ceausescu Romániájában a menyői pap jogi képviseletét vállalni kiállást jelentett volna. Kiállást például a magyarság mellett. És az ügyvédi hivatása mellett is. Ez volt a tisztesség egyetlen lehetséges útja. Nem, nem igaz. Ez volt a tisztesség egyik, a nehezebbik útja. A másik a kívül maradásé volt. „Nem szolgálok nyomorító hatalmakat” – mondá a költő, s olyan egyszerű ez tényleg, mint a pofon. Csak hát, azóta kiegészült, mert a farizeusok kiegészítették. A farizeusok nem szeretik az egyértelmű dolgokat, és hadilábon állnak a megfellebbezhetetlen erkölcsi parancsokkal. A farizeusok az egyrészt-másrészt beszédet kedvelik, és mindenre van magyarázatuk. Nyomorító hatalmak szolgálatára is, gyávaságokra is, hazaárulásra is.
Gigi rongyeember volt – maradjunk ennyiben. S az is maradt. S ezzel nem volt egyedül. Az RMDSZ csúcsvezetésében őbelőlük van a legtöbb.
S most, tizennyolc év elteltével Gigi ismét összetalálkozott a menyői pappal, Tőkés Lászlóval. Egymással szemben állnak ők megint. A menyői pap is, és Gigi is Brüsszelbe szeretne menni, hogy Európa Parlamenti képviselő legyen.
Vagyis: Frunda akkor, tizennyolc esztendővel ezelőtt nem akarta képviselni Tőkés Lászlót. Most pedig az egész erdélyi magyarságot szeretné képviselni – Tőkés helyett.
Olyan ez, drága barátaim, mint a világtalan esete a reszelővel. Tudjátok, mikor a szegény vak kezébe vesz egy reszelőt, tapogatja, keresi a braile írást benne, majd így sóhajt fel: -Istenkém! Micsoda zagyva történet!
Bizony, drága barátaim, legalább önmagunknak valljuk be, titokban, hogy éppen ilyen zagyva történetnek látjuk az elmúlt tizennyolc esztendőnket. Nem értjük az egészet, sem idehaza, sem pedig odahaza. Nem értjük, hogyan árultak el bennünket mindenhol; hogyan uralkodnak rajtunk ugyanazok; idehaza az Aprók meg a Gyurcsányok, odahaza a Verestóyak meg a Gigik meg a Markók. Nem értjük, miért nincsen már egy zsibbadt vágyunk sem. Nem értjük, mitől félünk megint. Nem értjük, hogy lopták el ismét a jövőnket, a jelenünket, de még a múltunkat is. A hitünkről és a reményeinkről nem is beszélve. S anyagi javaink ezek mellett már nem is számítanak.
Nem értjük – pedig oly’ egyszerű.
A megoldás kulcsa, a kód: a HÁLÓZATOK.
Ha ráhelyezzük erre a zagyva tizennyolc esztendőnkre a posztkommunista hálózatok mátrixát, azonnal kirajzolódnak a kontúrok, s világos lesz minden.
Mondok egy példát nektek, és nem ebből a megrothadt tizennyolc esztendőből, hanem sokkal régebbről.
Linder Béla lesz a példa.
Igen, ő. A XX. századi magyar szenvedéseink egyik történelmi léptékű rongyembere. Lindert már ismerjük, bizonyítottan tudunk róla mindent, nem úgy mint a csúcsvezetőkről. Ma még nem tudjuk egészen pontosan, hogy egy RMDSZ kongresszuson kik után fogjuk meg a kilincset. Mondjuk ezen a legutolsó marosvásárhelyi öszeröffenésen, ahová parancsra, erővel vitték ezer faluból a népet. Igen, parancsra, igen, erővel. Megfenyegették a polgármestereket, a megfenyegethető papokat, a megfenyegethető iskolaigazgatókat, ha nem mennek, megnézhetik magukat. Megzsarolták őket, hogy nem lesz út, nem lesz tornaterem – nem lesz semmisem. Aztán kiálltak a gazemberek ezer falu összegyűlt, megzsarolt, megfenyegetett népe elé, és azt mondták: kiharcoljuk nektek, hogy ismerjék el a romániai magyarságot államalkotó tényezőként; kiharcoljuk, hogy legyen területi autonómiátok; kiharcoljuk nektek a korlátozás nélküli anyanyelvi oktatást és az önálló állami magyar egyetemet – no meg a „magyar nemzet határok nélküli együttlétét”.
Uramisten…
Ezek pár éve arra szólították fel az erdélyi magyarságot, hogy szavazzon arra a román alkotmányra, amely így kezdődik: Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.
Ezek őrültnek nevezték mindazokat, akik a területi autonómiát egyáltalán felvetették. Sőt! Nehogy már valahogy elfelejtsük: amikor tavaly néhány hargitai település kiírta a népszavazást autonómia ügyben, szerintetek ki volt az, aki –megelőzve a román alkotmánybíróságot! – elsőként sietet kijelenteni, hogy a kezdeményezés alkotmányellenes? Igen, Markó Béla volt az. S tette ezt miniszterelnök-helyettesként. És most ez ígér nektek autonómiát… Igaz, három évvel ezelőtt ugyan ilyen gátlás nélkül kampányoltak az atuonómiával a parlamenti választásokon. Aztán bejutottak a bukaresti parlamentbe, és azonnal elfelejtették még a fogalmat is, és vidáman együttműködtek a Nagy Románia Párt rongyával, Vadim Tudorral.
Ezek lesajnálták és magára hagyták azt a magyar tanárt, aki a Babes-Bólyai Egyetemen Kolozsváron tavaly kirakta a magyar nyelvű feliratokat.
Ezek tizennyolc éve bármit és bárkit elárulnak. Nem csoda. Hiszen van egy embertípus, s erről az embertípusról Szolzsenyicin írta meg a legpontosabb jellemzést:
“A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem
produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük,
gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük
elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember
számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és
fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A
kommunista eltorzult lélek (…) egészséges szellemű európai ember nem
lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy
kommunista szemrebbenés nélkül ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke,
vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”
Nos, barátaim, ez az embertípus, aki bármire hajlandó, mondom, csak egyre nem: hogy szolgálja magyar közösségét. De nagyon elkalandoztam, térjünk vissza Linder Bélához.
Linder Béla négy napos hadügyminisztersége alatt leszereli a magyar honvédséget. Akkor, amikor a történelmi Magyarország a létéért küzd. Ezért a tettért a világ minden civilizált országában falhoz állították volna. Nem úgy minálunk – ugyanis Linder Béla még időben elmenekült. Hová? Belgrádba. Legközelebb a második világháború végén hallunk róla. Amikor a jugoszláv hadsereg elfoglalja Dél-Baranyát, nem fogjátok elhinni, de Linder Béla lesz Pécs katonai biztosa. A jugoszláv hadsereg szolgálatában, hogy ne mondjam: zsoldjában. Majd a háború után visszatér Belgrádba, ahol 1962-ben hal meg. Ágyban, párnák közt.
Hát kezditek már érteni?
Linder Béla ügynök volt. Néha ilyen ügynök, néha olyan ügynök. Mindig olyan, ahol a legtöbbet lehetett ártani a magyarságnak. Leghosszabban a szláv, azaz a jugoszláv titkosszolgálatok ügynöke volt.
Az én generációm történelem könyveiben pozitív példaként szerepel, és mondása, miszerint „nem akarok több katonát látni”, úgy jelenik meg, mint a haladás és az igazságosság fénylő és derék mondata.
És Linder Bélától hamar eljutunk ám a mába!
Linder Bélát az a Károlyi Mihály nevezte ki hadügyminiszternek, aki aztán 1947-ben Rákosi Mátyás londoni nagykövete lett. Ennek a Károlyi Mihálynak szobra áll ma Budapesten (Bethlennek Istvánnak nem áll szobra Budapesten).
És mit gondoltok, barátaim, idehaza és odahaza, hová mentek 2002 után a magyar szocialisták (szocialisták? Ugyan… A Hillerek meg a Gyurcsányok!) hitet tenni az „új magyar nemzetpolitika” mellett? Hát persze, hogy Károlyi Mihály szobor lábához mentek!
És mit gondoltok, miből áll az „új magyar nemzetpolitika”?
Abból, hogy megszűntették a Trianon óta első és egyetlen európai legitimitású Kárpát-medencei összmagyar politikai egyeztető fórumot, a Magyar Állandó Értekezletet. Ki szüntette meg? Gyurcsány Ferenc. Ki támogatta ! Markó és Gigi és társaik
Abból, hogy a státustörvényből kivetették az „egységes magyar nemzetre” vonatkozó passzust. Ki vetette ki? Még Medgyessy. Ki támogatta ? Markó és Gigi és társaik
Miből áll Gyurcsány új nemzetpolitikája? Abból, hogy kijelentette: a határon túli magyarságnak többes identitása van. S mert Gyurcsány bármekkora gazemberséget és hülyeséget is mond, muszáj valahogy alátámasztani, hát összeült néhány tyúkmellű, nyálafolyó budapesti „értelmiségi”, meg a kolozsvári társaik, és előálltak a „Kárpát Panel” című nem is tudom mivel. Tudjátok, mi van abban a Kárpát panelben leírva? Ez: „Az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát.” Egészen pontosan: Az erdélyi magyarok 82 százaléka magyarnak, míg 65 százaléka románnak tekinti magát.
Hű, azt a mindenségit! Ez aztán a szenzáció! De szeretném látni azt a Veres Valér nevű embert, aki mindezt papírra vetette! Illetve szeretné látni a fene… Azt szeretném, ha Valér bemenne a homoródalmási kocsmába, és megkérdezné atyámfiait: -No emberek, ki érzi magát románnak? De szép lenne, Istenem, de szép… Valér bőre már fönt száradna hátul, a tehénistálló tetején…
Egy szó mint száz, drága barátaim, most vasárnap döntenetek kell. Ha lustaságból nem mentek el szavazni, és nem Tőkés Lászlót támogatjátok, minderre igent mondtok. Igent mondtok Linder Bélára, Károlyi Mihályra, a posztkommunista hálózatokra, az ügynökökre (a mieinkre és a tieitekre), igent tizennyolc esztendő minden iszonyára, igent mondtok a becstelenségre és a nemzetárulásra. Ha nem mentek el, és nem a menyői papra szavaztok, megérdemlitek. Akkor ugyanolyanok lesztek, mint mi, akik megtagadtunk benneteket 2004. december 5-én.
És az rettenetes lesz.
De legalább nem lesz akkora lelkiismeret furdalásom.
Az ég áldjon meg benneteket, ne vegyétek el tőlem a lelkiismeret furdalást!
Hozzászólások
Egy megjegyzés » “Bayer Zsolt-szöveggel spammel az EMI”
Nagyon tud a múltról, jelenről s jövőről Bayer Zsolt s az EMI, látszik ez innen is: Babes-Bólyai Egyetem :).